PROLGUS
Kd volt, sr, szrke, tlthatatlan kd. A napot mr hetek ta stt felhk takargattk, amik j, ha egy-kt percre tengedtk a fnyt, megvillantva a kihalt, keskeny utckat.
Egy frfi gyorsul lpteinek hangja trte meg a ksrteties csendet, ami a vrosra telepedett.
Szedte a lbait, olyan gyorsan, ahogy csak tudta. Vlln telepakolt, brbl kszlt tska himblzott, mely nha fmcsrgsre emlkeztet hangot hallatott. Aggodalmasan htrapillantott, mintha falknyi farkas ldzn, majd tekintete egy szk siktorra tvedt. Lasstva lefordult, tskjt a fldre tette. Zihltan kapkodta a levegt, kimerlt volt. Izzadtsgcseppek gyngyztek hegekkel teli homlokn.
Mr legalbb fl rja, hogy meglls nlkl rohant, remlve, hogy minl elbb elri a vroshatrt.
Pitiner kis tolvaj volt, soha nem gondolta volna, hogy egyszer srrablsra knytelen vetemedni, de manapsg senkinek nem volt pnze. Tavaly a fekete hall vgigpuszttotta egsz Anglit, ha valakinek volt is valamennyi vagyona, azt lehetsges kezelsekre kltttk.
Beletrt rvid, sttbarna tincseibe, s a falnak dlve a tvbe ereszkedett, hogy kifjhassa magt.
- Lefordult – hallatszott egy mly, rekedtes hang az utca fell.
A frfi llegzett visszafojtva tapogatzott a zsk utn maga mellett, de keze csak egy nyitott pinceablakot rintett.
Nma sikoly - ez volt amit utoljra elhagyta vrtl pirosl ajkait, mg a felette magasod stt rny lassan kihzta szvbe mrtott kardjt, s visszarakta azt az oldaln pihen hvelybe.
Mg ltta, ahogy az rny dhsen fel s al jrkl, mikzben a forr vr a hideg macskakre kanyarog hideg ressget hagyva maga utn. Minden elhomlyosult, szve az utols temet verte, pilli aprnknt sszefondtak...
|